Adj teret a végtelennek! Adj teret a csendnek!
Lélegezz mélyen, tartsd meg egy pillanatra lágyan, s lélegezz ki hosszan. Tartsd kint szelíd erővel.
A légzések közti szünet az univerzum csendje és békéje. A szünetek adják a ritmust.
Dobolj!
Dobom a vér, a nyirok, a víz…
Dobom a szívem, a májam, vesém és beleim.
Dobom a tüdőm.
Dobom legyen minden csontom.
Énekelj!
Hangom finom áramlás, lassú hullám.
Hangom szél.
Hangom mély moraj.
Hangom tűz pattogása. Parázs gyöngéd izzása.
Álmodj!
Álmom szárnyalás. A táj és a hegyek. A felhők és fák.
Álmom füst. köd, pára.
Álmaim csillagok.
Mit szeretnél, mondd? Mi esne jól úgy igazán?
Nyílok. Lomhán. Ráérek. Nincs hova sietnem. Magam vagyok a csendben.
Elengedtem a múltat, megtartom, azt, ami táplál.
Levedlett bőröm oszlásnak indult régi levelek elsírt betűi között.
Magam vagyok teljes önmagamban.
dal: Breathing – Szakrális Körtánc, fotó: Duszka Ágnes
